Kikerülhetjük-e azokat a betegségeket, amelyeket a tartós stressz káros hatása okoz? Hiszen ebben a felgyorsult, követelményekkel teli, folyton elégedetlen világban élünk. Sokan vágyakoznak egy békés, csendes, szeretetteljes világ iránt. A hippik megpróbáltak kivonulni a társadalomból, szembeszállni törvényeivel, elvárásaival. Mások a kolostori életet választották. Azok, akik ezt az elvonulást nem akarják vagy nem tudják megtenni, enyhíthetik belső feszültségüket  a relaxálás technikáival.

A relaxáció ellazulást jelent, a stressz és a feszültség megszüntetésére szolgál. Rendszeres gyakorlásával erősíthetjük mentális, érzelmi és fizikai egészségünket. A relaxációs technikák a modern társadalomban élő ember életformájából eredő szorongásos állapot feloldását segítik.

A szorongás olyan érzéseket vált ki, mint amikor veszélyhelyzetbe jutunk, viszont nem vagyunk tisztában ennek okával, ezért választ sem tudunk adni. Türelmetlenség, feszültség, idegesség, néha agresszivitás jellemez bennünket ilyenkor, hasonlóan a pánikbetegséghez, de a tünetek nem olyan erősek. Jelentkezhet szaporább pulzus, izzadás, légszomj, anyagcserezavarok, izomfeszülés, fejfájás.

Terapeuta segítségével megtanulhatjuk, hogyan lazítsuk el izmainkat, hogyan kerüljünk nyugodt állapotba.

A progresszív relaxáció során először megfeszítjük az izmainkat, majd ellazítjuk. Az autogén tréning során az izomellazulást a végtagok elnehezülésének elképzelésével érjük el. Ezekkel a technikákkal a szívritmust, a vérnyomást, a légzést is befolyásolhatjuk.

A relaxáció megtanulása, a Harvard egyetem professzora, Herbert Benson szerint sok előnnyel jár. Ezeket tudományos kísérletekkel bizonyította be.
Javul a szervek oxigénellátottsága.
Az anyagcsere gyorsasága 18-20%-kal lassul.

A vér tejsavtartalma csökken.
A koleszterinszint 30%-kal alacsonyabb lesz, sőt a káros és jó koleszterinek aránya is javul.
A közérzetet javító endorfin-szint emelkedik.

Megszabadulunk a káros stressztől és annak hatásától.

A Benson-Henry Intézet szerint, amelynek vezetője Herbert Benson, az a legjobb, ha kialakítunk egy szokásrendet, amikor és ahogyan megpróbáljuk elérni a relaxációval járó állapotot. Ennek olyan megszokottá és természetessé kell válnia, mint a fogmosásnak.

A relaxáció technikája két fontos lépésből áll.

1. Egy szó, hang, kifejezés, izommozgás ismétlése.
2. Passzív elkerülése a mindennapi gondolatoknak, amelyek elkerülhetetlenül jelentkeznek, és visszatérés a választott ismétlési formához.
   

A technika az alábbiak szerint történik

• Egy szó, kifejezés, imarészlet kiválasztása, amely mélyen kapcsolódik meggyőződésünkhöz, hitünkhöz. Ilyenekre gondolnak, mint béke, vagy az Úr az én pásztorom.

• Kényelmes pozícióban ülünk.

• Becsukjuk szemünket. 

• Ellazítjuk izmainkat a lábtól felfelé haladva.

• Lassan, de természetesen lélegzünk, közben magunkban mondjuk a kiválasztott szót, amikor kilélegzünk. 

• Megpróbálunk passzívak maradni, nem törődni azzal, hogy jól végezzük-e az  ellazulást. Ha valamilyen gondolatunk támad, visszatérünk a kiválasztott szó ismétléséhez.

• 10-20 percig végezzük ezt.

• Nem állunk fel azonnal, csendben ülünk még egy-két percig, amíg visszatérnek gondolataink. Kinyitjuk szemünket, még egy-két percig ülve maradunk, majd befejezzük a relaxációt.

• Naponta egyszer, kétszer ajánlott a gyakorlás. Ideális a reggeli és a vacsora előtti időpont.

A Harvard Science-ben megjelent cikk arról számol be, hogy Herbert Benson, a Harvard Orvosi Egyetem professzora a meditációs technikát kutatta. Ő maga is tanulmá nyozta a „g Tum-mo” technikát húsz éven keresztül. A buddhisták úgy érzik, hogy az a világ, amiben élünk, nem a legjobb. Van egy másik realitás, amibe beléphetünk, amire nem hatnak az érzelmeink, a hétköznapi világunk. Ezt a szellemi állapotot úgy érhetjük el, ha másokat segítünk és meditálunk. Herbert Benson szerint a meditáció tanulmányozása segíthet olyan lehetőségek feltárásában, amelyekkel jobban kezelhetjük a stresszel összefüggésben álló betegségeket. A buddhista szerzetesekkel végzett kísérletek meglepő eredményeket hoztak. Csupán szellemi erejüket használva annyi hőt állítottak elő, amellyel képesek voltak a rájuk terített, benedvesített lepedőt megszárítani egy hűvös helyiségben.